Ott mentem a folyosón.Nem volt annyira ismeretlen a terep mert ide vitt ChangJo a sulibulin.Az osztályból kis ablakok nyíltak a folyosóra.Amikor megpillantottam az első ablakot hogy bent van-e meg sem tudtam mozdulni.
Azt láttam hogy az egy lány egyre közelít ChangJo-hoz.Valószínűleg az osztálytársa lehetett mert hasonlított az egyenruhájuk de ez a legkevésbé sem érdekelt.A lány egyre csak közelített hozzá majd megcsókolta.Nem nagyon láttam ChangJo-n hogy ellenkezne.A csók után elvették a fejüket és a lány mondott valamit de nem hallottam.A szájáról meg nem tudtam leolvasni mert a szemem már tele volt könnyel.Hirtelen ChangJo odébb lökte a lányt és megfordult.Megláttuk egymást.Látta a szememen hogy mindjárt sírok.Elindult felém de amikor kiért a folyosóra én már ott sem voltam.
Csak futottam immáron az utcán egyenesen haza nehogy megint elkéssek.Közben csak a szememet törölgettem hogy amikor hazaérek nem lássák.
Mikor benyitottam egyből az órára néztem és sikerült csak 1-2 perccel 2 után hazaérnem.
-Mi történt?-kérdezte anyu és megtörölte a szemem-Te sírtál?
-N-nem.Csak... elcsúsztam hazafele és fáj.-mondtam szipogva,piros szemmel
Anyu ránézett a lábamra de semmit nem látott.Kezdte érteni hogy mi lehet a bajom így csak azt mondta:
-Jó menny borogasd be.Majd elmúlik-mondta és megölelt.
Egész éjszaka nem aludtam semmit.Folyton az a jelenet játszódott le a szemem előtt.Csak úgy folytak a könnyeim.A telefonom állandóan csörgött.Minden alkalommal amikor ránéztem az ő képét láttam amit még az esküvőn csináltunk.Nem akartam hallani a kifogásait.Egyszerűen kikapcsoltam a mobilom és összeszorítottam a szemem hátha attól elalszok.Ez a módszer sikeresnek bizonyult.
Másnap reggel semmit nem szóltam.Csak fogtam magam és egy egyszerű "sziasztok"-kal elmentem.Egész nap olyan rossz kedvem volt.Nem bírtam magamban tartani így elmondtam HaRának hogy mi történt.
-Áááá ne is törődj vele!-mondta vigasztalásként mert látta hogy mindjárt sírok-Ezek mind egyformák.Majd mi elleszünk kettesben.És különben is...
-Mi?-kérdeztem könnyes szemmel
-Ennek még a szeme sem állt jól.-mondta és egy olyan finom francia úri vén nőt utánzott.
-Hehehe.-nevettem fel immáron kicsit jobb kedvvel.
-Na látod!Ezt a SooYoung-ot ismerem én és szeretem!-mondta HaRa és megölelt
El kell ismerni hogy HaRának nagyon nagy tehetsége volt az emberek felvidításához.
-Holnap el is megyünk valahova.-mondta-Csak mi ketten.Hogy elfelejtessem veled ezt bunkót.
-Hehe.-nevettem-Köszi.
-Nincs mit.És különben is olyan rég voltunk már egy csajos délutánon.Mondjuk gyere át hozzánk pénteken.Anyum úgy is nagyon bír.
-Jó én is megkérdem.
Tanítás után HaRával elindultunk haza.Hirtelen megpillantottam ChangJo az iskola előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése