16.rész

Ott verekedtek a koszos sikátorban már vagy fél órája.Mikor odaértem annyira bepánikoltam hogy nem is láttam ki ver kit.
-FIÚK!!!AZONNAL FEJEZZÉTEK BE!!!-sikítottam de semmit nem reagáltak.-NEM HALLJÁTOK??? ÁLLJATOK LE!!!
Nem is figyeltek rám csak össze-vissza verték egymást.Oda akartam rohanni hogy szétválasszam őket de eléggé nehezemre esett az eltört a kezemmel.
Amikor már majdnem sikerült leállítani őket Taemin épp arcba akarta vágni ChangJo-t de valahogy engem talált hasba.Hirtelen összeestem és elájultam.Valószínűleg azért ájulhattam el mert még elég "gyengécske" a szervezetem.Mielőtt teljesen kiütődtem volna arra emlékszem hogy ChangJo és Taemin egyszerre rohannak felém...

Másnap reggel arra ébredtem hogy a kórházban fekszem (í.m.:megint >.<).Anyu csak ott ült az ágyam mellett rezzenéstelen arccal.Annyira megijedtem hogy itt van hogy nem is tudtam megszólalni.
-A-a-anyu...-mondtam elhaló hangon és már majdnem sírtam
-SooYoung,kicsim én már az elejétől fogva tudtam aról hogy mi van veled meg ChangJo-val....-mondta mosolyogva majd beült mellém az ágyba.
-D-d-de honnan?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Egy anya megérzi az ilyet.-mondta mosolyogva.-És ChangJo anya is észre vette.
-óóó....-mondtam-és....
-Nyugodj meg kicsim.Nem haragszom.-mondta majd átkarolt-Nyugodtan járhatsz vele.De ettől nem fogadom el a késést....
-Igen anyu!Nem fogok késni!!-sikítoztam örömömben.Köszi köszi köszi köszi!!! -mondtam és elkezdtem agyon puszilgatni.
-De...-kezdte anyu-azért azt még nem nagyon szeretném ha....
-Hmm??O.O-kérdeztem de máris leesett hogy mire gondol-Jaj anyu csak nem nézed ki belőlem hogy 16 évesen lefekszek ChangJo-val!?
-Jó,jó igazad van.De én csak mondom....-mondta anyu vicces hangon
Egy kis ideig még beszélgettünk és nevetgéltünk de anyu nem sokkal később elment mert dolgoznia kellett.Így is csak titokban lógott el.
Mikor kiment ChangJo bejött.Megöleltem.
-Nem haragszol?-mondta lehajtott fejjel.-Nagyon sajnálom.Az egész az én hibám.
-Neeem dehogy!-mondtam és megfogtam a kezét.
-De miattam ájultál el.És miattam vagy megint kórházban.-mondta
-Mondom hogy nem a te hibád!-mondtam és lassan elkezdtem húzni magam felé mire ő leült mellém az ágyba.-egyáltalán nem haragszom senkire.:)
Mikor ChangJo belátta hogy nem tehet róla elmeséltem neki hogy anyu már rég tudja hogy járunk és az ő anyuja is tudja.Ennek nagyon örült.Elkezdtünk poénkodni...mint mindig.Nagyon szerettem amikor ChangJo megnevettetett.
De a jó hangulatot megtört hogy kopogtak az ajtón.
-Igen szabad.-mondtam.
Az ajtó kinyílt és Taemin jött be rajta.ChangJo azonnal felugrott de visszahúztam.
-Csak azért jöttem hogy bocsánatot kérjek...-mondta leszegett fejjel-Nagyon sajnálom.-mondta.Meghajolt és ki akart menni.Én és Jo nagyot néztünk.
Az ajtóban megállt egy percre.Visszafordult.
-Ettől még lehetünk barátok?Ígérem semmit nem csinálok.Ha igen ChangJo akármikor összeverhet....-mondta
Én és Jo összenéztünk majd pár másodperc után megszólaltam:
-J-j-jó.De ígérd meg!-mondtam az ágyból
-Ígérem!!-mondta mosolyogva majd az örömtől ugrándozva elment.
Újra összenéztünk Jo-val.
-Eeeez furcsa volt.-mondtuk egyszerre.

15.rész

Már ott feküdtem az ágyon és vártam hogy hozzá kezdjenek a műtéthez.Csak az járt a fejemben hogy ChangJo mit fog csinálni.Tudtam hogy készül valamire.Addig ezen agyaltam amíg be nem vágtam a szunyát az altatótól.
A műtét után már a abban a szobában ébredtem ahol elbúcsúztam ChangJo-tól.Anyu ott ült az ágy mellet és csak nézett engem.Mikor felébredtem nagyon megijedtem mert sehol nem láttam őt.
-Hol van???-kérdeztem és fel akartam ülni de nagyon megfájdult a kezem.
-Ki?-kérdezte anyu tágra nyílt szemekkel.
-Ja senki.^^-mondtam és észbe kaptam-Csak hirtelen nem tudtam hol vagyok.
Beszélgettem kicsit anyuval hogy hogy érzem magam,milyen volt a műtét.
-Majd 2-3 nap múlva kiengednek.-mondta anyu
-Nem lehet előbb?-kérdeztem.
-Lehetséges.-mondta az doktor aki épp az előbb lépett be-Csak nagyon óvatosnak kell lenni.A szervezete még gyengécske egy kicsit.
-Óvatos leszek!-mondtam-Csak el mehetek?
-Ha ennyire akarsz.-mondta anyu mosolyogva
Kb. egy órán belül már a kocsiban ültünk útban hazafele.gipsszel a kezemen és a zsebemben ott lapult a 2 hónapra szóló tesi-igazolás.
Amikor haza értem egyből felhívtam HaRa-t hogy megnyugtassam afelől hogy nincs bajom mert ő jobban aggódott értem mint anyu.Megnyugtattam aztán egyből hívtam ChangJo-t.
-Gyerünk vedd fel!-mondtam magamnak-Gyerünk!
Nem vette fel.Újra hívtam akkor már ki is nyomott.Rájöttem hogy mi van.Egyszerűen nem akar beszélni velem.Biztos szakítani akar velem mert Taemin megcsókolt.Nagyon szomorú voltam.A nap hátra levő részében csak a szobámban voltam és hol magamat okoltam hol sírtam mint egy gyerek.
Másnap bementem a suliba.Mindenki egyből odajött hozzám hogy mi történt a kezemmel.Persze el meséltem nekik azt a sztorit amit először ChangJo-nak mondtam.
Egész nap igyekeztem nem kimutatni az elkeseredésem.Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem lenne.
Mikor vége volt a tanításnak kimentem a suliból és megláttam ChangJo-t!!Nagyon megörültem mert azt hittem hogy megbocsátott és miattam van itt.De nagyot tévedtem.Rosszabb volt.
Ott állt és amint megpillantotta Taemin-t odarohant hozzá,mondott neki valamit majd a karjánál fogva elcibálta valamerre.Nem tudtam mit akart de tudtam hogy semmi jót ezért utánuk rohantam.
ChangJo elrángatta Taemin-t egy eldugott sikátorba.
-TUDOD KI VAGYOK???-kérdezte ChangJo nagyon ingerülten
-Nem.Tudnom kéne?-kérdezte Taemin mintha nem értene semmit de valójában mindennel tisztában volt.
-AKKOR SEGÍTEK!!!-mondta ChangJo és hasba verte Taemin-t.Elkezdtek verekedni

14.rész

Másnap reggel anyu még korán bejött hozzám hogy megbeszéljük:lesz-e műtét avagy sem?Végül a műtét mellett döntöttünk, mert hamarosan hegedű vizsgám van amit meg nem halaszthatok el és már vagy 4-5 hónapja arra készülök.Másrészt meg ez nem volt olyan kockázatos műtét.Csak valamelyik csontomat vissza kell piszkálni úgy hogy majd be tudjon rendesen forrni.Vagy valami ilyesmi....
-Figyelj kicsim.Nekem most mennem kell bevásárolni,főzni aztán dolgozni.-mondta anyu-De amint végeztem rögtön jövök.Jó?
-Persze,persze.-mondtam-Nem meghalni készülök.....
-Rendben kicsim.Szia-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra-Pihenj sokat!Úgy délután 4 körül jövök.
-Rendben,szia anyu.-mondtam és búcsút vettem tőle.
Kb. 7 óra körül ChangJo jött be.
-Szia.Jöttem ahogy tudtam.-mondta és látszott rajta hogy sietett mert lihegett.
-Hogy hogy itt vagy???-kérdeztem meglepődve-Nem úgy volt hogy csak délután jössz?
-De.Majd délután is.-mondta és odajött az ágyam mellé és nyomott egy puszit a homlokomra.
Kicsit beszélgettünk.Elmondtam neki hogy bevállalom a műtétet.Ettől persze megint el kezdett idegeskedni.nagy nehezen de sikerült megnyugtatnom hogy semmi bajom nem lesz.
-De hogy tudtad ennyire beütni a kezed?-kérdezte ChangJo mert ő -mivel azt adtam be neki- azt hitte hogy bevertem.A Taeminnel történtekről nem is tudott.
-Neeeem tudom...-mondtam kicsit bizonytalanul.-Csak beütöttem.
-Jaaaj...-mondta és megpuszilta a kezem.-Csak óvatosan.De nekem most mennem kell.Ha megint kések akkor büntetést kapok és nem tudok bejönni hozzád.
-Jó menj csak.-mondtam miközben felállt az ágy mellől.
Elköszöntünk és elment.
Egész nap azon ettem magam hogy lehettem ekkora barom hogy nem mondtam el neki.Aztán azon gondolkoztam hogy elmondjam-e neki ami történt de nem tudtam eldönteni.Egész nap olyan depressziós hangulatom volt.
Eljött a délután.... ChangJo nagyon pontos volt.
-Szia.Itt vagyok.-mondta.-Jól vagy? Nagyon sápadt vagy.:O-kérdezte mert ha valami bajom van akkor mindig lesápadok.De úgy mint a fal!!
-Persze semmi bajom-mondtam de akkor úgy döntöttem hogy nem tartom magamban.-Figyelj ChangJo.
-Igen kicsim?
-Mondanom kell valamit.-kezdtem-Tudod valamit nem tudsz a kezemről.
-Mit?-kérdezte meglepődve
-Hogy nem úgy tört el ahogy te tudod.Valójában nem a  polcba vertem be hanem felpofoztam egy osztálytársam.
-Mi???? O.O Minek pofoztad fel?
-Hát... mert... tudod.. az úgy volt... hogy..
-Naa nem haragszom meg..Mond csak.
-Hát...-és felültem az ágyban.-Járni akart velem.Egyből vissza utasítottam és megmondtam neki hogy már van valakim!!!De nem hagyta és megcsókolt.....Én meg erre felpofoztam.
-Ki az????Hogy hívják????-kérdezte ChangJo nagyon mérgesen és el akart menni.
-Nyugodj meg!-mondtam neki és visszahúztam.-Azóta  a közelembe sem jött!!!
-Akkor is!!Mi a neve?????-kérdezte
-...Taemin...-mondtam de már beletörődéssel
-Jó.-mondta.
-Kisasszony!-jött be egy nővér.-A doktor úr várja a műtőben.-mondta és beültetett egy tolószékbe.És el akart tolni.
-Milyen hosszú lesz a műtét?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Úgy fél óra.-mondta a nővér.
-Kérlek ne csinálj semmi hülyeséget!-mondtam ChangJo-nak aki lehetett látni hogy nagyon dühös.
Semmit nem válaszolt.Engem szép lassan kitoltak a szobából egyenesen a  műtőig.

13.rész

Láttam rajta hogy egyre jobban szürkül el a fiú.

-Akkor én mentem.Meglátogatom Seung-ot.-mondta HaRa és elbúcsúzott tőlünk.

Elköszöntünk egymástól.Oda fordultam ChangJo-hoz aki persze egyből kiszúrta a kezemen a fáslit.

-Mi történt????Jól vagy???O.O-kérdezte aggódóan.

-Jaj semmi érdekes.-mondtam mosolyogva.

-De egész biztos és megfogta a kezem és elkezdte simogatni meg közelebbről megnézni.

-Mondom hogy semmi bajom.:)-nyugtattam.

-De egyáltalán mi történt?-kérdezte

Nagyon megijedtem.Nem tudtam hogy elmondjam-e neki ami történt de inkább nem tettem mert nem akartam hogy megint összevesszünk.

-Csak otthon bevertem a polcba amikor siettem suliba.-mondtam és reménykedtem hogy ezt a kifogást elég hihetőnek találja.

-Jaaj.-mondta-Segítsek?-kérdezte mosolyogva majd megpuszilta a kezem.

Teljesen normálisan ment minden de azért nagyon bántott hogy nem mondtam el neki az igazat.

-Te szent Isten!Mi van a kezeddel kicsim?-kérdezte anyu miután hazaértem és integettem neki a konyhába.

-Ja semmi.-mondtam de persze azért piszkosul fájt.

-De mi történt?-kérdezte anyu.Aztán elmondtam neki azt amit ChangJo-nak.Anyu -mint minden szülő-megnézte a kezem hogy hogy néz ki.Mivel nem vettem le a fáslit én sem tudtam.Amikor levette mindketten láttuk hogy tiszta kék meg zöld.

-Jesszus!-mondta anyu csodálkozva.-Tudod mozgatni?

-Öhmmm...-mondtam és egy kicsit megmozdítottam.-Asszem csak ennyire.

-Az ne túl sok.-mondta anyu ijedten.-Gyere!

Azzal bevitt a közeli orvosi rendelőbe ahol azt mondák hogy így nem tudnak semmit mondani ezért el kell mennünk a kórházba mert ott van röntgengép.

Mikor bementünk és megröntgenezték azt mondták hogy el van törve.Elmagyarázták hogy ez egy olyan fajta törés ami nem olyan fájdalmas de egy kicsit tovább tart amíg meggyógyul mert valami nagyon ritka szögben ütöttem be.Kb. ezt mondták de nem nagyon értettem.^^

-Akkor most dönthet.-mondta barátságosan az orvos-Vagy kivárja hogy magától összeforrjon a csont vagy hagyja a műtétet aminek a gyógyulása jelentősen rövidebb folyamat.

Anyuval úgy döntöttünk hogy még alszom rá egyet de azért megfigyelésre bent tartanak éjszakára.Anyut sikerült megnyugtatnom hogy semmi bajom nincsen és most már nyugodtan elmehet mert én itt jól megleszek.Amikor elment felhívtam ChangJo-t hogy elmeséljem neki a történteket.Amikor a végére értem elég érdekes reakció várt.Mutatom:

-Te jesszus!!!Műtét???Azonnal megyek!!!

-Nyugi nem vagyok halálos beteg.-mondtam hogy egy kicsit megnyugtassam.

-De akkor is!!Műtét???Nem, nem most azonnal megyek.-mondta és épp letette volna a telefont.

-Ne várj nem kell.-mondtam-Majd ha holnap suli után van kedved és időd akkor.És különben is mit mondasz az ősöknek miért mész el otthonról?

-Igaz...-mondta de már sokkal nyugodtabb hangon.-Akkor holnap majd suli után megyek hozzád.Jó?

-Persze,persze hogy jó lesz.:) -mondtam

-Akkor majd holnap.Szia.szeretlek.

-Én is.Szia.Puszi.

12.rész

-Ezt ne!!!!-mondtam és a számat törölgettem.-Figyelj Taemin!Nekem van barátom!És nagyon szeretem őt!Nem akarom megcsalni!

-Tudom.De neki ezt nem kell tudnia!Mi minden nap láthatjuk egymást!Ő meg csak délután van veled!-mondta és éreztem a hangjában az egyre nagyobb önbizalmat.-Hidd el!Én sokkal jobban foglak szeretni mint az a srác!

-Nem és kész!!!-mondtam de már egyenesen a szemébe-azt várod hogy hazudjak a szemébe annak a fiúnak akit szeretek???

-Nem de neki a kettőnk dolgáról nem kell tudnia!!Csak ne mond neki!Akkor nem hazudsz hisz nem mondasz semmit!!!

-Na jó nekem erre nincs időm!-mondtam és elmentem.Valójában nem is volt időm.nem akartam elkésni.Hát megfordultam és elmentem.De Taemin utánam kiáltott:

-Ha most elmész akkor ezt úgy veszem hogy igen mondtál!!!-kiabálta utánam

Nem mehettem el mert akkor azt hiszi hogy igent mondok az elég "szolid" kérdésére hogy járunk-e.Így megoldottam okosan mint a mesében szokták.Vissza mentem.Ettől nagyon elkerekedett a szeme.

-Igen???-kérdeztem de már olyan mérges voltam hogy bármire képes lettem volna.Képes is voltam.-Akkor ezt figyeld!!!-mondtam és felpofoztam de annyira hogy majdnem hasra esett, az én kezem meg olyan vörös lett mintha egy tubus vörös festékkel kenték volna be.-Ezt már felfogtad?

Nem szólt semmit csak az arcát fogta.Én nem tudtam mit csinálni de hirtelen feleszmélten és elindultam fel a lakásunkba.Tényleg nem akartam elkésni.

Ezúttal erőt vettem magamon és olyan arckifejezést varázsoltam magamra amit nem sokan néznének ki belőlem a történtek után.Ez szerencsére anyunak fel se tűnt amikor bementem.Csak köszöntünk,egy gyors "mi volt ma a suliban-áá semmi különös"-sel beviharzottam a szobámba.Amikor vettem egy nagy levegőt akkor vettem észre hogy a kezem piszkosul fáj.nem tudtam hogy most mit csináljak.Nem voltam biztos hogy anyunak elmondjam-e mert akkor biztos rákérdezne hogy mi történt én meg nem mondhatom el az igazat mert én amolyan "különleges,igényes nevelésű" gyerek vagyok.Hazudni meg nem szeretek nekik mert akkor mindig nagyon megfájdul a szívem.Hát nem volt mit mást tenni csak szép lassacskán írtam a leckémet.(mert nem nagyon ment a kezem miatt.a másik kezemmel meg nem tudok írni... egykezes vagyok ^^)De hirtelen eszembe jutott hogy nekem holnap hegedű órám van aminek már pai pai-t mondhatok.:(Éjszaka-amikor-az ősök már aludtak kiosontam egy fásliért amit rögtön rá is tekertem a kezemre.Hátha attól megúszom a lógást a hegedűről.

Másnap reggel HaRa már visszajött a suliba de Seung még mindig lázas volt.Szerencsére HarRa annyira el volt szállva attól hogy milyen jó volt neki a kiruccanáson,meg annyira eltolta a hangulatát Seung hiányzása hogy nem is tűnt fel neki a befáslizott kezem.

-Lécci ma ne hagyj egyedül!-mondtam neki mert semmi kedvem nem volt már megint Taeminnel azon veszekedni hogy miért nem járok vele.

-Mert?-kérdezte Hara

-Jaaa..-mondtam meglepődve és épp egy esszerű magyarázatot próbáltam kitalálni.-Csak annyira hiányoztál hogy nem akarom hogy elmenj.-mondtam és egy mosolyt próbáltam kenni e fejemre

-Óóóóó-mondta mosolyogva és megölelt.-Akkor nem hagylak

-Köszi.

Taemin egész nap engem bámult.Órákon,a szünetben,tesin,mindenhol!!!De egyszer sem jött oda hozzám.Szerencsére.Láttam a  tekintetén hogy valami van ott.Megbánás vagy csak bánat az elutasítástól?Nem tudom.De azt már egyből kiszúrtam hogy egy aprócska ragtapasz van az arcának azon felén ahol lekevertem neki.Kicsit a szeme alatt...mondhatjuk hogy az "arccsontján".(í.m.:arccsont!!! >.< ezt benéztem!!! XDDD)Nem szólt hozzam egész nap.

Amikor vége volt a tanításnak ChangJo ott várt a suli előtt mint mindig.

-HaRa pihenhetsz,itt a őrjárat váltása.-gondoltam magamban de rögtön észre vettem hogy Taemin végig nézte ahogy ChangJo nyakába ugrok örömömben.Láttam rajta hogy egyre jobban szürkül el a fiú.

11.rész

Immáron novembert írunk.ChangJo és én 3. hónapja,HaRa és SeungHyun pedig kb. 2-3 hete vannak együtt.Nagyon boldogak voltunk.^^ Egyre többet mentünk négyen mindenhová.Persze azt az incidenst már teljesen el is felejtettem ami ChangJo és az a lánnyal volt.De bennem sem merült fel hogy megcsaljam mert számomra ő volt és senki más.

Egyik nap HaRa nem jött suliba mert a szüleinek el kellett utazniuk a munkájuk miatt és mivel  csak egy napról volt szó őt is magukkal vitték,majd később igazolták neki azt a napot.SeungHyun pedig beteg volt mert elkapott valami guszta influenzát valamelyik rokonától amikor náluk jártak.Egyszóval teljesen és totálisan egyedül voltam 

:(

Egy osztálytársam odajött hozzám.Taemin-nek hívták.

-Szia SooYoung!-mondta barátságosan 

-Szia Taemin!-mondtam felcsillant szemmel mert egész nap untam a fejem egyedül.

-Hol van HaRa?És SeungHyun?-kérdezte

-Ááá HaRa a szüleivel valami üzleti úton Seung meg beteg.

Taemin egész nap olyan furcsán viselkedett.Végig olyan kedves volt.Nem mintha eddig se lett volna csak eddig nem nagyon jött oda hozzám.Most meg ott tartunk hogy minden szünetben oda ül mellém beszélgetni.És éppen azért nyöszörög itt nekem hogy hadd kísérhessen engem haza.O.O

-Tőlem.Gyere.-mondtam mint akit nem is érdekelt.De legbelül nagyon is érdekelt mert mi lesz a ha Taemin és ChangJo találkoznak?Megmondom én!Taemin-nek annyi.Csak mert Taemin nem volt az az izmos, "majd én megmondom!" típus...

- Juhúúúúúú-mondta és tapsolni kezdett.

Szerencsére pont angol óra jött.Ez azért jó mert én angolos voltam, Taemin meg japán szakos.(Koreában vagyunk ezért a japán szak nem meglepő).Természetesen nem bírta ki hogy ne kísérjen el a termemig.De akkor bizonyosodtam meg arról ha valaki engem nagyon rühell odafent, mert mit ad Isten Taeminnek "pont elmaradt az órája és "pont" kedve támadt megvárni az órám végét.De komolyan akkor jött el az igazi sors csapás amikor a becsengő előtt ChangJo küldött egy sms-t.

                                   Nem tudlak hazakísérni mert anyu felhívott és azt mondta 

                                   hogy értem jön és hazavisz.

                                   Nagyon sajnálom!

                                   Szeretlek!                                       ChangJo♥

Ez volt már a hab a tortán!ugyanis abban reménykedtem hogy Taemin feladja a hazakísérős tevét ha meglátja hogy ChangJo-val indulok haza.

Vége lett az órámnak és már készültem hogy sprintet fussak haza nehogy Taemin-nel kelljen hazamennem.(na jó ez bunkó volt.De akkor is!Ti mit éreznétek ha egy srác aki eddig rád sem nézett hirtelen szinte járni akarna veled???)De ezt sajnos-már megint-meghiúsították.Mert Taemin ott várt az ajtó előtt amíg ki nem jöttem.

-Akkor mehetünk?-kérdezte

-Igen.-sóhajtottam.-Mehetünk.

Ott mentünk a lakásunk felé.Amikor Taemin behívott egy elhagyatott kis utcácskába.

-Miért jöttünk ide?-kérdeztem türelmetlenül mert minnél előbb otthon akartam lenni.

-Csak mondani szeretnék valamit de nem tartozik az egész városra.-mondta Taemin és végig mereven a szemembe nézett.

-Akkor mond.-mondtam flegmán.

-Csak...tudod...-kezdte és már nem nézett a szemembe hanem lesütötte a tekintetét-Annyit szerettem volna mondani....hogy én azt hiszem ........eléggé biztosan...hogy ....szeretlek.

Nem tudtam mit mondani.Vagy mégis?

-Mi????O.O-kérdeztem vissza-Szeretsz?Figyelj Taemin nekem tudod...-kezdtem de a szavamba vágott.Elég sajátos módon.Mert megcsókolt.Ellöktem magamtól amint feleszméltem.Ez kb. pár másodpercbe tellett mert nagyon le voltam sokkolódva.

-Ezt ne!!!!-mondtam és a számat törölgettem.-Figyelj Taemin!Nekem van barátom!És nagyon szeretem őt!Nem akarom megcsalni!

10.rész

SeungHyun nagyon jól beilleszkedett.Bár a többiek csak egy osztálytársként tekintettek rá, azért ő volt az új barátunk.
Egyik nap HaRa fülig érő mosollyal jött be a terembe.Persze hosszasan ki is faggattam és kiderült hogy SeungHyun el hívta moziba.HaRa egész héten rózsaszín felhők között repdesett az örömtől.A mozi előtti nap, este egyszerűen nem akart leszállni a telefonról.Ugyanis felhívott hogy mikor mit csináljon,ha csinál valamit akkor azt hogy csinálja, mit vegyen fel és még egyéb ilyen dolgokat de ez eltartott legalább 3 óráig.Úgy 10 óra fele mondtam neki hogy tegye le a telefont a számlája érdekében és menjen aludni mert ha nem akkor holnap olyan lesz mint egy elhasznált felmosó rongy.
Úgy délután tájt megszólalta mobilom.
-Szia SooYoung.-mondta
-Szia!!!! Na mesélj mi volt!-mondtam izgatottan és átmentem a konyha közepéből a szobámba.
-Nagyon jó volt.-mondta-Egy romantikus filmre vitt.
-Óóóó.Hát nem hiába.-mondtam olyan hangon hogy hallja rajta a szurkolásom.:)
-Igen-mondta egyre izgatottabban-Aztán volt egy rész a filmben ami közben átkarolta a vállam.Meg amikor vége volt a filmnek szép lassan haza kísért és az ajtónk előtt adott egy puszit az arcomra!!!
-Na neeeeeee!-mondtam-Komolyan??
-Ige-mondta HaRa de nem tudta befejezni mert megszakadt a vonal.Elkezdtem nevetni mrt tudtam hogy csak megint lemerült az egyenlege. XD
Hétfőn HaRa vigyorogva jött be... SeungHyunnal!Később kiderült hogy SeungHyun kiment HaRáért a házuk elé és elkísérte a suliig.Nem telt el egy nap sem de Seunghyun már is megkérdezte HaRát hogy járnak-e.Több se kellet HaRának, rögtön összejöttek.
Addig valahogy zavart hogy nekem van barátom de HaRának nincs és a csajos délutánokat hozzám kellet igazítani.De akkor megnyugodtam és büszke voltam magamra. ^-^
Attól fogva HaRa még mosolygósabb lett mint volt....