Egyik nap HaRa nem jött suliba mert a szüleinek el kellett utazniuk a munkájuk miatt és mivel csak egy napról volt szó őt is magukkal vitték,majd később igazolták neki azt a napot.SeungHyun pedig beteg volt mert elkapott valami guszta influenzát valamelyik rokonától amikor náluk jártak.Egyszóval teljesen és totálisan egyedül voltam
:(
Egy osztálytársam odajött hozzám.Taemin-nek hívták.
-Szia SooYoung!-mondta barátságosan
-Szia Taemin!-mondtam felcsillant szemmel mert egész nap untam a fejem egyedül.
-Hol van HaRa?És SeungHyun?-kérdezte
-Ááá HaRa a szüleivel valami üzleti úton Seung meg beteg.
Taemin egész nap olyan furcsán viselkedett.Végig olyan kedves volt.Nem mintha eddig se lett volna csak eddig nem nagyon jött oda hozzám.Most meg ott tartunk hogy minden szünetben oda ül mellém beszélgetni.És éppen azért nyöszörög itt nekem hogy hadd kísérhessen engem haza.O.O
-Tőlem.Gyere.-mondtam mint akit nem is érdekelt.De legbelül nagyon is érdekelt mert mi lesz a ha Taemin és ChangJo találkoznak?Megmondom én!Taemin-nek annyi.Csak mert Taemin nem volt az az izmos, "majd én megmondom!" típus...
- Juhúúúúúú-mondta és tapsolni kezdett.
Szerencsére pont angol óra jött.Ez azért jó mert én angolos voltam, Taemin meg japán szakos.(Koreában vagyunk ezért a japán szak nem meglepő).Természetesen nem bírta ki hogy ne kísérjen el a termemig.De akkor bizonyosodtam meg arról ha valaki engem nagyon rühell odafent, mert mit ad Isten Taeminnek "pont elmaradt az órája és "pont" kedve támadt megvárni az órám végét.De komolyan akkor jött el az igazi sors csapás amikor a becsengő előtt ChangJo küldött egy sms-t.
Nem tudlak hazakísérni mert anyu felhívott és azt mondta
hogy értem jön és hazavisz.
Nagyon sajnálom!
Szeretlek! ChangJo♥
Ez volt már a hab a tortán!ugyanis abban reménykedtem hogy Taemin feladja a hazakísérős tevét ha meglátja hogy ChangJo-val indulok haza.
Vége lett az órámnak és már készültem hogy sprintet fussak haza nehogy Taemin-nel kelljen hazamennem.(na jó ez bunkó volt.De akkor is!Ti mit éreznétek ha egy srác aki eddig rád sem nézett hirtelen szinte járni akarna veled???)De ezt sajnos-már megint-meghiúsították.Mert Taemin ott várt az ajtó előtt amíg ki nem jöttem.
-Akkor mehetünk?-kérdezte
-Igen.-sóhajtottam.-Mehetünk.
Ott mentünk a lakásunk felé.Amikor Taemin behívott egy elhagyatott kis utcácskába.
-Miért jöttünk ide?-kérdeztem türelmetlenül mert minnél előbb otthon akartam lenni.
-Csak mondani szeretnék valamit de nem tartozik az egész városra.-mondta Taemin és végig mereven a szemembe nézett.
-Akkor mond.-mondtam flegmán.
-Csak...tudod...-kezdte és már nem nézett a szemembe hanem lesütötte a tekintetét-Annyit szerettem volna mondani....hogy én azt hiszem ........eléggé biztosan...hogy ....szeretlek.
Nem tudtam mit mondani.Vagy mégis?
-Mi????O.O-kérdeztem vissza-Szeretsz?Figyelj Taemin nekem tudod...-kezdtem de a szavamba vágott.Elég sajátos módon.Mert megcsókolt.Ellöktem magamtól amint feleszméltem.Ez kb. pár másodpercbe tellett mert nagyon le voltam sokkolódva.
-Ezt ne!!!!-mondtam és a számat törölgettem.-Figyelj Taemin!Nekem van barátom!És nagyon szeretem őt!Nem akarom megcsalni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése