-Tudom.De neki ezt nem kell tudnia!Mi minden nap láthatjuk egymást!Ő meg csak délután van veled!-mondta és éreztem a hangjában az egyre nagyobb önbizalmat.-Hidd el!Én sokkal jobban foglak szeretni mint az a srác!
-Nem és kész!!!-mondtam de már egyenesen a szemébe-azt várod hogy hazudjak a szemébe annak a fiúnak akit szeretek???
-Nem de neki a kettőnk dolgáról nem kell tudnia!!Csak ne mond neki!Akkor nem hazudsz hisz nem mondasz semmit!!!
-Na jó nekem erre nincs időm!-mondtam és elmentem.Valójában nem is volt időm.nem akartam elkésni.Hát megfordultam és elmentem.De Taemin utánam kiáltott:
-Ha most elmész akkor ezt úgy veszem hogy igen mondtál!!!-kiabálta utánam
Nem mehettem el mert akkor azt hiszi hogy igent mondok az elég "szolid" kérdésére hogy járunk-e.Így megoldottam okosan mint a mesében szokták.Vissza mentem.Ettől nagyon elkerekedett a szeme.
-Igen???-kérdeztem de már olyan mérges voltam hogy bármire képes lettem volna.Képes is voltam.-Akkor ezt figyeld!!!-mondtam és felpofoztam de annyira hogy majdnem hasra esett, az én kezem meg olyan vörös lett mintha egy tubus vörös festékkel kenték volna be.-Ezt már felfogtad?
Nem szólt semmit csak az arcát fogta.Én nem tudtam mit csinálni de hirtelen feleszmélten és elindultam fel a lakásunkba.Tényleg nem akartam elkésni.
Ezúttal erőt vettem magamon és olyan arckifejezést varázsoltam magamra amit nem sokan néznének ki belőlem a történtek után.Ez szerencsére anyunak fel se tűnt amikor bementem.Csak köszöntünk,egy gyors "mi volt ma a suliban-áá semmi különös"-sel beviharzottam a szobámba.Amikor vettem egy nagy levegőt akkor vettem észre hogy a kezem piszkosul fáj.nem tudtam hogy most mit csináljak.Nem voltam biztos hogy anyunak elmondjam-e mert akkor biztos rákérdezne hogy mi történt én meg nem mondhatom el az igazat mert én amolyan "különleges,igényes nevelésű" gyerek vagyok.Hazudni meg nem szeretek nekik mert akkor mindig nagyon megfájdul a szívem.Hát nem volt mit mást tenni csak szép lassacskán írtam a leckémet.(mert nem nagyon ment a kezem miatt.a másik kezemmel meg nem tudok írni... egykezes vagyok ^^)De hirtelen eszembe jutott hogy nekem holnap hegedű órám van aminek már pai pai-t mondhatok.:(Éjszaka-amikor-az ősök már aludtak kiosontam egy fásliért amit rögtön rá is tekertem a kezemre.Hátha attól megúszom a lógást a hegedűről.
Másnap reggel HaRa már visszajött a suliba de Seung még mindig lázas volt.Szerencsére HarRa annyira el volt szállva attól hogy milyen jó volt neki a kiruccanáson,meg annyira eltolta a hangulatát Seung hiányzása hogy nem is tűnt fel neki a befáslizott kezem.
-Lécci ma ne hagyj egyedül!-mondtam neki mert semmi kedvem nem volt már megint Taeminnel azon veszekedni hogy miért nem járok vele.
-Mert?-kérdezte Hara
-Jaaa..-mondtam meglepődve és épp egy esszerű magyarázatot próbáltam kitalálni.-Csak annyira hiányoztál hogy nem akarom hogy elmenj.-mondtam és egy mosolyt próbáltam kenni e fejemre
-Óóóóó-mondta mosolyogva és megölelt.-Akkor nem hagylak
-Köszi.
Taemin egész nap engem bámult.Órákon,a szünetben,tesin,mindenhol!!!De egyszer sem jött oda hozzám.Szerencsére.Láttam a tekintetén hogy valami van ott.Megbánás vagy csak bánat az elutasítástól?Nem tudom.De azt már egyből kiszúrtam hogy egy aprócska ragtapasz van az arcának azon felén ahol lekevertem neki.Kicsit a szeme alatt...mondhatjuk hogy az "arccsontján".(í.m.:arccsont!!! >.< ezt benéztem!!! XDDD)Nem szólt hozzam egész nap.
Amikor vége volt a tanításnak ChangJo ott várt a suli előtt mint mindig.
-HaRa pihenhetsz,itt a őrjárat váltása.-gondoltam magamban de rögtön észre vettem hogy Taemin végig nézte ahogy ChangJo nyakába ugrok örömömben.Láttam rajta hogy egyre jobban szürkül el a fiú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése