14.rész

Másnap reggel anyu még korán bejött hozzám hogy megbeszéljük:lesz-e műtét avagy sem?Végül a műtét mellett döntöttünk, mert hamarosan hegedű vizsgám van amit meg nem halaszthatok el és már vagy 4-5 hónapja arra készülök.Másrészt meg ez nem volt olyan kockázatos műtét.Csak valamelyik csontomat vissza kell piszkálni úgy hogy majd be tudjon rendesen forrni.Vagy valami ilyesmi....
-Figyelj kicsim.Nekem most mennem kell bevásárolni,főzni aztán dolgozni.-mondta anyu-De amint végeztem rögtön jövök.Jó?
-Persze,persze.-mondtam-Nem meghalni készülök.....
-Rendben kicsim.Szia-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra-Pihenj sokat!Úgy délután 4 körül jövök.
-Rendben,szia anyu.-mondtam és búcsút vettem tőle.
Kb. 7 óra körül ChangJo jött be.
-Szia.Jöttem ahogy tudtam.-mondta és látszott rajta hogy sietett mert lihegett.
-Hogy hogy itt vagy???-kérdeztem meglepődve-Nem úgy volt hogy csak délután jössz?
-De.Majd délután is.-mondta és odajött az ágyam mellé és nyomott egy puszit a homlokomra.
Kicsit beszélgettünk.Elmondtam neki hogy bevállalom a műtétet.Ettől persze megint el kezdett idegeskedni.nagy nehezen de sikerült megnyugtatnom hogy semmi bajom nem lesz.
-De hogy tudtad ennyire beütni a kezed?-kérdezte ChangJo mert ő -mivel azt adtam be neki- azt hitte hogy bevertem.A Taeminnel történtekről nem is tudott.
-Neeeem tudom...-mondtam kicsit bizonytalanul.-Csak beütöttem.
-Jaaaj...-mondta és megpuszilta a kezem.-Csak óvatosan.De nekem most mennem kell.Ha megint kések akkor büntetést kapok és nem tudok bejönni hozzád.
-Jó menj csak.-mondtam miközben felállt az ágy mellől.
Elköszöntünk és elment.
Egész nap azon ettem magam hogy lehettem ekkora barom hogy nem mondtam el neki.Aztán azon gondolkoztam hogy elmondjam-e neki ami történt de nem tudtam eldönteni.Egész nap olyan depressziós hangulatom volt.
Eljött a délután.... ChangJo nagyon pontos volt.
-Szia.Itt vagyok.-mondta.-Jól vagy? Nagyon sápadt vagy.:O-kérdezte mert ha valami bajom van akkor mindig lesápadok.De úgy mint a fal!!
-Persze semmi bajom-mondtam de akkor úgy döntöttem hogy nem tartom magamban.-Figyelj ChangJo.
-Igen kicsim?
-Mondanom kell valamit.-kezdtem-Tudod valamit nem tudsz a kezemről.
-Mit?-kérdezte meglepődve
-Hogy nem úgy tört el ahogy te tudod.Valójában nem a  polcba vertem be hanem felpofoztam egy osztálytársam.
-Mi???? O.O Minek pofoztad fel?
-Hát... mert... tudod.. az úgy volt... hogy..
-Naa nem haragszom meg..Mond csak.
-Hát...-és felültem az ágyban.-Járni akart velem.Egyből vissza utasítottam és megmondtam neki hogy már van valakim!!!De nem hagyta és megcsókolt.....Én meg erre felpofoztam.
-Ki az????Hogy hívják????-kérdezte ChangJo nagyon mérgesen és el akart menni.
-Nyugodj meg!-mondtam neki és visszahúztam.-Azóta  a közelembe sem jött!!!
-Akkor is!!Mi a neve?????-kérdezte
-...Taemin...-mondtam de már beletörődéssel
-Jó.-mondta.
-Kisasszony!-jött be egy nővér.-A doktor úr várja a műtőben.-mondta és beültetett egy tolószékbe.És el akart tolni.
-Milyen hosszú lesz a műtét?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Úgy fél óra.-mondta a nővér.
-Kérlek ne csinálj semmi hülyeséget!-mondtam ChangJo-nak aki lehetett látni hogy nagyon dühös.
Semmit nem válaszolt.Engem szép lassan kitoltak a szobából egyenesen a  műtőig.